Az Érték Internete, miből született a Bitcoin

A Bitcoin és az egyéb kriptovaluták létjogosultságának megértéséhez fontos tisztázni, hogy milyen okok és igények vezettek azok létrejöttéhez. Bár gyakran kerül elő a Bitcoin kapcsán gyújtópontként a 2007-2008-as gazdasági válság, ami kétségtelenül fontos indikátor volt, azonban a csak digitálisan létező fizetőeszköz igénye egészen a 90-es évek elejéig nyúlik vissza.

A ma embere számára a szabad információ-hozzáférés szinte evidens, már-már alapjog és ezen az a tény sem nagyon tud változtatni, hogy a világ egyes részein (pl.: Kína vagy Észak-Korea) ez az alapjog nem létezik. Az internet és annak széles körben történő elérhetősége ma már több generáció számára is evidens és részét képezi a mindennapjainknak. Azonban nem volt ez mindig így, nem kell messzire menni. A 80-as években a hazai lakosság közel 90%-a egyetlen televízió-műsorhoz tudott csak hozzájutni és lényegében nem létezett itthon az a fogalmom, hogy kereskedelmi média. A televízió mellett lényegében az összes információs platform állami monopólium volt, mely egyben propagandaeszközként is szolgált. Az internet széles körű elterjedésével létrejött a szabad információáramlás platformja, melyet mára az “Információ Internete” fogalommal jelölünk.

Ahogy evidensé vált mindenki számára az interneten keresztüli információszabadság, úgy jelent meg egyre inkább égető igényként az Érték Internete (Internet of Value). Egy olyan közvetítőközeg ahol nem az információt tudjuk megosztani másokkal, hanem valamilyen értéket. Mára ez már-már triviális, de a kezdetekben nagyon komoly fejtörőt okozott. A 2000-es évektől a legtöbb valamirevaló kriptográfus gyakorlatilag arra tette fel a szakmai karrierjét, hogy ezen fejtörőt oldja meg. Mi ebben a kihívás? Van nekem egy bitsorozatom, ami a közösség szerint megér mondjuk 1000 dollárt. Milyen módon tudom ezt vagy ennek egy részét átadni valaki másnak (átadni az értéket) úgy, hogy azt követően az én bitsorozatom már NE érjen semmit, hiszen átadtam? Ha írsz egy emailt és azt elküldöd egy ismerősödnek, akkor bár ő megkapta az emailt, de annak teljesen azonos változata ott marad a Te kimenő leveleid között is, ezáltal az üzenetet valójában nem elküldted, hanem csak adtál neki egy másolatot belőle.

A problémára igen egyszerű megoldást nyújt egy központosított nyilvántartás. Egy bank nyilvántartja ügyfelei számláit és – általában – a nap 24 órájában képes információt adni azok egyenlegéről. Tehát a bank egy, a felek számára közösen elfogadott bizalmi köztes szereplő. Az Érték Internetének problémájára is logikus választás volt, hogy legyen központosított nyilvántartás. Kvázi egy internetes bank, aki nyilvántartja az egyenlegeket és szabadon biztosít lehetőséget érték továbbításra. Így a nálam lévő 1000 dollárt érő bitsorozat valójában csak egy hivatkozás egy főkönyvi tételre egy közösen elfogadott internetes banknál. Pontosan ezt a koncepciót hozta létre még 1990-ben a David Chaum nevéhez fűződő Digicash/ecash megoldás is. Chaum megoldása szerint mindenki a saját gépén tudja tárolni a vagyonát, aminek hitelességét az adja, hogy a bank (digicash) azt digitálisan aláírja, így a hitelesség bármikor ellenőrizhető. Chaum rendszerével a legnagyobb gond az volt, hogy úgy implementált egy funkciót az Internetre, hogy nem vette figyelembe annak legfontosabb tulajdonságát: a nyitottságot és a függetlenséget. Úgy akart szabadon engedi egy pénzügyi értékkezelést, hogy valójában központi szereplőként fogni akarta annak a kezét, ennek meg is lett az eredménye: visszaélések, bankrablás és végül bankcsőd. Bár az ecash egy alapvetően el volt hibázva, de arra rámutatott, hogy az 1990-es évek kriptográfusainak a figyelmét ezen problémára irányítsa. A konkrét megoldás egy fura öszvérből keletkezett: Nick Szabo lényegében az egész 1990-2000 évek közötti időszakot azzal töltötte, hogy megoldást találjon a központosított bizalom nélküli digitális valuta kérdéskörére, sőt ezen túllépve már 95-ben aktívan foglalkozott az Érték Internetének jövőbeli hasznosításával; például a digitalizálható és tokenizálható automatikus szerződések kérdéskörével, amit mára smart contractokként ismerünk. Mindezzel párhuzamosan Cynthia Dwork és Moni Noir munkásságát továbbfejlesztve Adam Back létrehozta a Hashcash protokollt. A Hashcash nevével ellentétben nem egy internetes pénz volt, hanem egy olyan technológia amit a kéretlen levelek visszaszorítására és leterheléses támadások (DoS) elleni védelemre hoztak létre. Lényege, ha tényleg fontos az email amit küldeni akarsz nekem, akkor végezz el egy kriptográfiai puzzle-t, amivel igazolod annak “értékét”. Maga a feladat (puzzle) nem nagy kihívás (számítási kapacitás) a mindennapos jellegű levelezés esetén, de mégis igénybe vesz annyi erőforrást, ami spam jellegű levéltenger, vagy éppen egy szolgáltatást leterhelni kívánó támadás (DoS) esetén már komoly fék lehet.

A kutatók és kriptográfusok munkássága fej-fej mellett haladt és a 2000-es évek elején számos jele volt már annak, hogy készülődik valami igazán átütő erejű megoldás, de az Érték Internetének kialakulásához mégis egészen 2008-ig kellett várni. Kellett hozzá, hogy a világ kilábaljon a “dotkom lufi” okozta bizalmi válságból és persze kellett egy pénzügyi krízis is 2007-ben, ami kontextusba helyezhette az alternatív megoldást. Továbbá kellett egy ember, aki összefogta mindazon kutatók munkásságát (vagy éppen magukat a kutatókat?) és létrehozta a “peer-to-peer electronic cash”-t, amit ma Bitcoin néven ismerünk és annak technológiáját amit pedig Blockchainnek nevezett el a szakma. A 2000-es évek géniuszának személyét a mai napig homály fedi, csak pszeudonim neve ismert: Satoshi Nakamoto. Az álnév mögé bújt személy kilétét még inkább misztifikálja, hogy mindösszesen 3 évig foglalkozott (álneve alatt) a Bitcoin technológiával, majd közölte, hogy újabb izgalmas témák felé fordítja inkább a tekintetét. Azóta csak nagyon kevés esetben bukkant fel újra a neve és azon esetek nagy részéről is beigazolódott, hogy mindösszesen csak átverés, személyiséglopás történt. A pszeudonim alkotó a saját szakmai hírnevét és elismertségét beáldozta csak azért, hogy ezzel ne biztosítson támadási felületet az akkor még csak éledező és monetáris értelemben teljesen értéktelen technológiájának. A döntés több, mint logikus: egy ideológiának nincs háttere, arról csak vitázni lehet, cáfolni vagy éppen érvelni mellette. Viszont ha az ideológia mögött egy ember áll, akkor ott már számíthat annak háttértörténete, ami a karaktergyilkosságon keresztül az ideológiát is tönkreteszi, hiszen az emberiség hajlamos egy-egy innovációt annak kitalálójával azonosítani.

2009-ben megszületett az Értékek Internete, ami a Bitcoin nevet kapta. A lényege pofonegyszerű, de a kitalálásához pontosan olyan szinten kellett elszakadni a konvencionális értékektől, ahogy az Információ Internetének is el kellett szakadnia a hagyományos centralizált információmegosztási modelltől. A Bitcoin lényegében kifordította az egész addigi pénzügyi rendszert: pszeudonimmé tette a felhasználókat, tehát mindenkit csak egy address azonosít, mely mögött egyetlen privát kulcs áll, cserébe viszont teljesen publikussá tette a főkönyvet. Azaz pontosan lehet tudni, hogy melyik addressnek mennyi az egyenlege és azt is, hogy korábban milyen tranzakciók történtek az adott addressen. Így a felhasználóra van bízva a saját identitásának védelme. Aki felfedi a személye és az addressei közötti kapcsolatot, annak számolnia kell azzal, hogy mindenki számára ismerté válik tranzakciótörténete.

A pszeudonimitás kulcsa a szabad döntés, aminek előfeltétele, hogy amíg egy személy nem akarja felfedni azonosságát egy vagy több addressel, addig erre senkinek ne legyen egyéb eszköze. Éppen ezért a Bitcoin address igénylése pofonegyszerű, nem kell hozzá megadni semmilyen személyes adatot, email címet, telefonszámot, stb. Nincs semmilyen megkötés. Egy személynek lehet akármennyi addresse. Megteheti, sőt érdemes is megtenni, hogy minden address-t csak egyszer használjon. Tetszőleges bitcoin implementációk közül választhat, sőt igazából Bitcoin tárcára sincs szüksége, bármikor készíthet bárki magának pl. papírtárcát, amiről kézzel összerakott tranzakciókat is szabadon be tud küldeni a hálózatba. A privát kulcs és az address közötti kriptográfiai kapcsolat miatt, akár azt is megteheted, hogy az addressedet egy olyan offline gépen generálod le, ami soha nem kerül kapcsolatba az internettel, majd ha tranzaktálni akarsz, akkor pl egy ‘bitcoin SMS’ átjátszón keresztül küldöd el a tx-eket a hálózat felé. Mára akár arra is van lehetőség, hogy olyan országokban vagy régiókban is elérd a teljes blockchaint, ahol elérhetetlen az internet, hiszen számos a Föld körüli pályán keringő műhold sugározza folyamatosan a Bitcoin blockchaint, ezzel biztosítva eszközt akár a fejletlen régióknak, akár a politikai elnyomás alatt élő régióknak ahhoz, hogy kitörési lehetőséget találjanak a zárt gazdasági modellből. Az Érték Internetének folyamatosan tör utat az Információ Internete. A közel-keleten és különösen Ázsia déli régióiban a lakosok nagy részének egyszerűen nincs bankszámlája. Számukra a blockchain alapú megoldások nyújtják a kitörési lehetőséget.

Persze jó kérdés, hogy vajon felnőttkorba lépett-e a Bitcoin és ezáltal az interneten keresztüli értékközvetítés? Eljutott már a technológia arra a szintre, ahol ma az Információ Internet van? A válasz igen összetett. Sokan a Bitcoint annak árfolyamával azonosítják és éretlenségét alátámasztandó annak volatilitására hivatkoznak. A hiba a képletben maga a viszonyítási alap. Gyakran esünk abba a csapdába, hogy relatív dolgokat abszolútként kezelünk. A dollár, amihez mérjük általában a Bitcoint ugyanúgy relatív, sőt még csak hasonló érettségi szinten sincs, hiszen egy felügyelő bizottság (FED/jegybank) kell ahhoz, hogy kvázi stabil alapként kezelődjön. Ezzel szemben ahogy nincs központi szereplője a Bitcoin működtetésének, hiszen az teljesen elosztott, úgy nincs központi szabályozás sem. A cryptopiacok a kezdettől fogva az önszabályozás (self-regulated) elve alapján jöttek létre, mind technológiailag, mind pedig gazdaságilag. A technológiai önszabályozás kulcsa a természettől kölcsönkért módszer: a PoW, azaz proof-of-work. Tehát az a folyamat, ami garantálja, hogy csak kellő mennyiségű befektetett erő és energia esetén fogadja el a közösség egy-egy tevékenység valós értékét. Ahogy egy fából művészien kifaragott szobor értékét sem maga a faanyag adja, hanem a szobor elkészültének idő- és energiaigénye, ugyanígy ez az elv érvényesül a Bitcoin és társai esetében is.

A teljes cikket, annak folytatásával megtalálod a variance.hu blogon. (-link-)

Top